Őszinte kőkemény...
Ah Raud Morend őszinte kérdése
Reménytelenül ( persze, reménykedek, különben nem írnék ) szerelmes vagyok egy lányba. Kb. két és féléve ismerem, és a dolog amolyan első látásra történt. Már többször is próbálkoztunk, de valamin mindig elcsúsztunk. Most hihetetlenül szeretem, és vágyom a társaságát. Boldog lennék, ha barátkozna velem. Nem akarok túl sokat, csak a bizalmát ( na jó; ez jó sok ). Szerelmes vagyok belé, a közelébe szeretnék kerülni, ehhez az kell, hogy ne lássa rajtam a "tüzet", attól megijedne. De én szeretem, és őszinte akarok hozzá lenni. Paradoxon..., amibe kezdek beleőrülni. már kezdtünk barátkozni, minden pompásan alakult, ha megláttuk egymást, mosolyogtunk, megfogtuk egymás kezét, vagy megöleltük, megsimogattuk egymást. Annyira boldog voltam. Vettem neki sárga rózsát, adtam neki fényképet a kiskori önmagamról, írtam neki levelet. Mintha évszázadokkal ezelőtt történt volna, olyan halovány bennem a boldogság emléke! Most nagyon félek, hogy túlléptem a határt. Valaki azt mondta, menekülök a reménytelenségbe, mert még félek egy komoly kapcsolattól, de erről szó sincs. ( akkor már inkább az első szerelmem emlékeit féltem ) Nagyon szenvedek, pedig már kinőttem azt a korszakomat, hogy akarjam és élvezzem... Kérlek szépen, segíts ! Te vagy az utolsó reménységem.
Éjfél Kapitány őszinte válasza
De hisz a legjobb úton haladsz! Az első látásra szerelemnél szebbet el se tudok képzelni, és a folytatás is rendben lévőnek tűnik. Egyetlen gondolatot fűznék csak hozzá leveledhez.
Ez az őszinteség/ szerelem dolog tényleg paradoxon. Légy őszinte és mondd az imádott nőnek: "de jó melled van, gyere fel, hadd simogassam egész éjjel" – nyilván elzavar, még akkor is, ha a simogatás nincs is ellenére. Légy őszintétlen és mondd neki: "egy finom vacsora mellett szívesen elbeszélgetnék veled a világ dolgairól" – és lesz esélyed. Mindez valójában nem is őszinteségi kérdés, hanem egyfajta virágnyelv. Mindketten tudjátok, mit jelent a meghívás egy finom vacsorára. (Azok a legendásan öntudatos skandináv lányok, akik sértésként élik meg ha fizetni akarod a capuccinójukat, teljesen magától értetődőnek tekintik, ha elfogadnak egy vacsorameghívást, azt szexszel viszonozzák.)
Ne a vegytiszta őszinteség mindenáron való erőltetése legyen a célod, hanem a boldogságotok. Játsszad a játékot, pontosan úgy, ahogy a gyerekének örömet szerezni vágyó szülők Mikulást és Jézuskát játszanak. És miképpen az ajándékozásról is idővel lekopik ez a máz, úgy a már egymásra talált párok is egyenesen beszélnek egymással.