Örökségem hol?
Örökségem hol?
Kriszti engem is meglepve, nem pasikról kérdez, hanem az örökségéről.
Kriszti keserűen csalódott kérdése
Egy szülő, aki rengeteget dolgozott életében, megözvegyült, a gyerekei felnőttek, úgy dönt, hogy lakását életjáradékért egy cégnek adja. Persze, joga van a békés, nyugodt öregkorhoz. De így a gyerekei nem örökölnek utána semmit. És ez nem félreértendő, nem várják a halálát, és lavíroznak az örökségre. Csupán fura helyzet. Vélemény?
Éjfél Kapitány megmagyarázó válasza
A világ szerencsésebb országaiban ez a kérdés nem is nagyon merül fel, mert teljesen természetes, hogy a szülők nélkülözés nélkül, egészen a karrierjük beindulásáig támogatni tudják a gyerekeiket iskolázással, lakással, sőt, gyakran kezdő állással is. Futja rá a generációk alatt összegyűjtött családi vagyonból, és mindenki ezt tartja a világ rendjének. Szerencsétlen ügy, hogy nálunk ezek a családi vagyonok a két világháború, és az azt követő kommunista évek alatt masszívan lenullázódtak, így néha nem triviális, hogy a szülők magukra vagy a gyerekeikre költsék azt a keveset, ami felett rendelkeznek.
Ha az illető szülő maga sem kapott semmilyen vagyont az őseitől, és saját erejéből szerezte meg a szóban forgó lakást, akkor az általad írtakban semmi furát nem látok. Ha viszont az illető szülő maga is komoly induló segítséget kapott az ő szüleitől, akkor azt illene viszonoznia a saját gyerekei irányába. Szerencsés esetben persze ezt még életében megteheti, és ekkor megint csak nem érheti szó a ház elejét, hogy miután gondoskodott a srácairól, fel kívánja élni a lakását. A lényeg tehát, hogy az egyensúly megmaradjon. Nem gondolom, hogy a gyerekek erőn felül elsőbbséget kell élvezzenek, de alapvetőnek tartom, hogy a gyerekei irányába ki-ki viszonozza azt, amit a szüleitől kapott anno.