Mi lesz Zsuzsival?
Miklós hosszú kérdése
Két éve van egy szegedi barátnőm aki sokat jelent nekem. A kapcsolatunk úgy indult, hogy volt egy nagyon kedves szegedi ismerősöm aki megkért, hogy 7 évi svájci és franciaországi tartózkodás után hazatérő rokonának segítsek a lakáskeresésben. A lakást nem én találtam meg, de Ő nagyon megtetszett. Zsuzsinak hívják és Ő és a férje is biológus akik kutatóként dolgoztak külföldön. A hosszú évek kinti hajtása a házasságukat felőrölte, és a Zsuzsi pszichológus tanácsára a saját kezébe vette a sorsát, és hazaköltözött és itthon elvált. A hazaérkezése után néhány hónapra már barátok is lettünk és ez azóta is tart. Ő a 13 éves fiával él, és nem akar egyenlőre férjhez menni, így neki ez a kapcsolat elfogadható. Megértjük egymás helyzetét és próbálunk egymáson segíteni. Főleg lelkileg. Anyagilag mindketten függetlenek vagyunk. Ha tudunk néha néha 1-2 napra el is tudunk szökni Szegedről. Amióta a Zsuzsit ismerem nem csaltam meg, és ez nem is fordult meg a fejemben. Nem vagyok féltékeny, pedig nagyon szép nő, olyan akit félteni lehet. Pontosabban eddig nem voltam féltékeny, csak most néhány napja érzem ezt az érzést, talán nem is féltékenység ez, hanem féltem, hogy elveszítem. Miért? Mert eddig az egyetemen ahol orvostanhallgatókat tanít, egyedül volt egy szobában, és hétfőtől jött egy 40 éves kutató, aki az Ő szobájába került. A férfi és a családja szintén hosszabb ideig külföldön /pontosabban Japánban/ dolgozott és most jöttek haza. Gyaníthatóan ott is a házasság került kisebb válságba, persze ezt nem tudom, csak gondolom. A férfi számomra komoly veszélyt jelent, mert fiatalabb, /6 évvel/ kutató biológus, mint a Zsuzsi és csak egy gyerekük van. Már akkor féltem amikor a Zsuzsi először mondta, hogy egy férfi lesz a szobatársa aki külföldről jött haza, mert sok a közös vonás. Ez pedig az embereket nem taszítani szokta, hanem....... Szóval féltem és nem is ok nélkül, mert most meg csak 3 napja van itt a szobatársa, de mindhárom nap találkoztuk este egy-egy órára, és kissé hidegebb volt, és nagyon kedvesen beszélt a férfiről, ma szinte csak az Ő problémáit mesélte. Nem tudom mit tegyek. Mindig nagyon őszinte voltam hozzá, és Ő is hozzám. Attól félek, ha azt mondom, hogy kicsit féltékeny vagyok, akkor azt érzi, hogy nem bízom eléggé benne, ha nem szólok, akkor rajtam fog érezni valamit. Mindkét esetben a férfi közénk állhat, pedig nem is tud erről. Attól félek, hogy a félelmemmel én "hozom össze őket". Persze az is érthető, hogy a nagyon sok közös életút, a közös rossz főnök /professzor / mind csak más nekik mint nekem aki mégis kívülálló vagyok. Ha nem lennék a Zsuzsi életében akkor nagy lenne az esély arra, hogy közel kerüljenek egymáshoz. Így vajon mi lesz?????? Az igazság az, hogy nem mint férfire vagyok féltékeny, nem arra, hogy egy szobában van vele egész nap. Erre nem, hanem arra, hogy a közös sors miatt közel kerülhetnek egymáshoz, és nagyon jól megérthetik egymást. Még a múlt héten mondta a Zsuzsi, hogy az új kollegája feleségét ismeri, középiskolából, és nagyon kedvezőtlen véleménye van róla, vele nem tudna együtt dolgozni.
Hülye egy érzés. Nem tudom most mit tegyek.
Éjfél Kapitány kimerítő válasza
Amondó vagyok, ha azzal a másik hapsival foglalkozol, bizonyosan elveszíted Zsuzsit. Ha viszont Zsuzsival foglalkozol, akkor jó eséllyel minden rendben lesz. A foglalkozást természetesen teljes erőbedobással képzelem, azaz sok bók hétköznap is, közös vásárlás, otthon szépítgetése, állandó programok, sok puszi, minden. (szóval: az udvarlás nem maradhat abba, pusztán azért, mert megvan a madárka)
Egy harmonikus párkapcsolatban élő nő nem foglalkozik másokkal. Csak azt lehet kibillenteni, aki amúgy is szabadulna megunt társától. Nem megtorpanni és védekezni kell, hanem előre haladni!
Ha ennek ellenére mégis elbuksz, akkor se bánd a dolgot. Zsuzsit tálcán hozták eléd, semmilyen extra erőfeszítést nem kellett tegyél érte. A kellő időben kerültél a szeme elé, ez minden. Ha ilyen start után nem tudod a kapcsolatot stabilra felépíteni, akkor nem is vagy méltó a nőre. Ha pedig Ő bizonyulna a vártnál instabilabbnak, akkor jobb is, hogy hamar kiderült a dolog. Örülj annak, ami van, tégy meg minden pozitív lépést, hogy ez így is maradjon, és feledkezz meg róla örökre, ha mégsem neked jutna.