Hogy lesz végleg az enyém?

Tropauer az előző hapsi árnyékával harcol, és nem áll kifejezett győzelemre. Tudok neki segíteni?

Tropauer harcos kérdése

Nehéz ügy. Be kell valljam, zavarban vagyok. Persze, naná, ha zavarban vagyok, igen, jól sejted, nő a téma. Mi más lenne, ami engem zavarba hoz? Hát, a nők sem. Ha kinéztem magamnak egy nőt, ne adj isten (vagy épp adja isten?) belé is szerettem, akkor engem nem lehetett megállítani. Nem romboltam mások kapcsolatát szándékosan, de volt, hogy úgy alakult. Ha öt perc kellett, öt perc, ha két év, akkor két év alatt szereztem meg. Soha nem volt gondom ilyen téren, állhatatos vagyok és megfontolt. Tűnjön önhittségnek, de vallom, hogy ez a legjobb kombináció... Persze, ha minden olyan kifejezetten álomszerű lenne, nem írnék, mert nem lenne mit. Viszont most objektív véleményre van szükségem. Én magam mindig elfogult voltam, és optimista, ha ilyesmiről volt szó. Fontosak ezek a dolgok, mert amennyiben magamról nem írok egy sort se... kevés információ birtokában nem lehet kielégítő választ adni. Én magam közepesen vagyok jóképű, ellenben művelt, szórakozott és szórakoztató, érzékeny és jó hallgató, magyarul nem az, akit a bizonyos egyórás szerelmekért kerestek a nők, hanem magam miatt. Ami egyébként szerencsés, mert sokáig egyedül soha nem maradtam meg. Kakukktojás vagyok, mert nem vagyok James Bond, mégis meg tudtam szerezni a figyelmet, ami elég volt ahhoz, hogy jobban mélyüljenek a dolgok.

Aztán jött ez a nő... Maradva James Bondnál, a problémák mindig itt kezdődnek. Jön egy nő. Hát, ha másban nem is, ebben az egyben hasonlítunk egymásra Bond úrral, az én józan gondolkodásomat is el tudják venni. Ő... ő szeszélyes, kiszámíthatatlan és vad. Nem egyszerű eset. Nem is átlagos. Ó, mennyire nem az. Egy igazi istennő vagy fúria, fene sem tudja. Azt hiszem, mindkettő. Egyes számú rossz pont. Távolság. Merthogy az van. Ez nem gond, át tudom hidalni, több napot vagyok vele, mint amennyit nem, és a maradék időben -nem lihegek a nyakába, de- nem hagyom, hogy kicsússzon a kezeim közül, meglehetősen sokat beszélgetünk, amit azóta is logolnak a Skype központban, ha lehet hinni a pletykáknak. Szóval ment minden szépen, amíg csak a testiségről szólt a dolog. Mert először arról szólt. Amíg rá nem jöttem, hogy nem egy olyan barátot keresek, akivel időnként összefekszünk. Hogyisne, abból épp elég volt már az a kettő, akikkel úgy alakult. Ezt persze éreztettem is vele. Finoman, nem ajtóstul a házba, bár az igen látványos lett volna, bizonyára helyben bele is buktam volna az egészbe. Pár hét egyébként az eddig mögöttünk álló történet ideje, és én hosszabbat akarok. Életemben másodszor igazán hosszabbat. Teljesen hülye nem vagyok, az orrára nem kötöttem, akkor valószínűleg szexistennő alakú lyukat vág a legközelebbi falba. Épp csak annyit éreztettem vele, hogy idővel többre törekszek. Paff. Ahogy ilyenkor lenni szokott, megvolt az első lelkizés. Tudod. Volt az a másik, és hogy ő még mindig szereti, pedig nem akarja, de erről nem tehet, és hogy úgy általában egy érzelmi roncs. Kettes számú rossz pont: el is hiszem neki. Olvasok a nem nyelvi jelekből. Levetkőzte a felszínes énjét, de nem tette keresztbe a karját, nem dobolt idegesen az ujjaival és nem pislogott fölfelé. Őszintén beszélt, a szemembe. Én igyekeztem megértő lenni. Ismerem azt az érzést. Az első a legrosszabb, és nekem is először megértésre volt szükségem. No mindegy, frankón belementem a játékszabályba, hogy most egy ideig barátkozzunk csak, ismerjük meg jobban egymást, és ha nem fog menni, ha nem képes helyet szorítani odabent, az ki fog derülni. Eddig jó, végülis minél több időt töltök vele, annál több időm van arra is, hogy eltekergessem a fejét, és kiűzzem belőle azt a másikat. Csak épp fogalmam sincs, jó felé haladok-e. Szeretem. Vele akarok lenni. Pont. Ha nem hinném, hogy erre van reális esély, akkor a bal kezemben most egy üveg Jim Beam pislogna a monitorra, de nem pislog. Ez a barátkozósdi jópofa játék lehet. De akar a franc a barátja lenni. Persze akár az is, idővel. Nem tudom... bele kellene mennem ebbe? Megpróbálni barátként viselkedni, miközben nőként tekintek rá? Vagy az elhangzottak mellett továbbra is udvarolni, csak picit visszafogottabban, hogy érezze, megértettem, amit mondott? Esetleg sutba dobni a szabályokat, és mindent ugyanúgy folytatni? Ez a beszélgetés még csak pár napja történt, szóval előnyben vagyok egyelőre. Hiszem, hogy nem is beszéltünk volna róla, ha nem venné komolyan a dolgot. De nem tudom, melyik irányvonalon kéne elindulnom, hogy át ne csússzak véletlenül abba a gyűlöletes, felesleges, értelmetlen pontba, amit a mai divat szerint úgy neveznek, barát-zóna. Szeretem őt. És kell nekem. S amíg a leghalványabb esélyeim megvannak, harcolok. De nem tudom, melyik irányba induljak el. Vagy hogy egyáltalán van-e jó irány. Nem tudok objektíven ítélni most. És életemben először megijedtem ettől.

(ui: kicsit kétségbeesettebb vagyok ám, mint amilyennek a szavaim mutatnak, mert... "a szerelem sötét verem")

Éjfél Kapitány edzős válasza

Hümér, az elmondottak alapján kétségbeesésre nincsen okod, hiszen egy szerelmes nő figyelmét az intellektusoddal megszerezni, majd masszív szexuális kapcsolattá mélyíteni önmagában is rendkívüli teljesítmény. Más kérdés, hogy valóban elhibáztad – nem lett volna szabad belemenned ebbe a "barátkozós" szisztémába. Ez nem jópofa játék, hanem súlyos hiba.

Mint az kiderült, az első perctől fogva versenyeztél valakivel, és ebben a versenyben komoly fegyvered volt a farkad. Ha szerelem hiányában is szívesen és rendszeresen hancúrozott veled, ez azt jelenti, hogy számára ez fontos volt, és te jól bántál vele. Az új játékszabállyal úgy tűnik, hogy az egyik legfontosabb fegyveredről mondtál le, ami hiányában ezt a meccset nemigen tudod megnyerni.

Azt javaslom, próbáld visszaállítani a kezdeti állapotot, szexeljetek keményen mint régen, és ha tényleg olyan elszánt és szórakoztató vagy, mint amilyennek mondod magad, akkor idővel megnyered a szívét is. Lehet, hogy a "mondd az ellenkezőjét mint amit akarsz" szisztéma fog itt is bejönni: mondd azt, hogy butaság volt belekapni ebbe a szerelem témába, okosabb és szórakoztatóbb, ha inkább csak lazáztok. Legyetek úgy együtt, ahogy szoktatok és ahogy mindketten élveztétek eddig is.

Amúgy meg: távkapcsolat nem működik. :(