Tartozni valahová

Jó kérdést kaptam hovatartozásról, hitről, kirekesztésről és előítéletről. Szívesen válaszolok rá.

Keményhusi hovatartozós kérdése

Mint minden tizenéves, kissé nehezen igazodom el a világban, bla bla bla. Azért írok, mert visszatérő problémám, ha a társadalommal létesítek kapcsolatot, hogy különféle emberekkel találkozom, kiknek más-más nézeteik vannak, más-más etnikumhoz vagy valláshoz tartoznak. Személyek, arcok, lelkek, kik elkötelezték magukat egy-egy csoport eszméinek. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy nem kell elítélni senkit ilyesmi miatt, míg nem válik rögeszméjévé a hovatartozása vagy a hite. De a barátaim nem ritkán gyűlölködő klikkek tagjai, egymást is felakasztva látnák legszívesebben. Én senkivel nem szeretnék ellenségként viselkedni, csak amiatt, mert egy valódi ellensége jóban van velem. Úgy gondolom, soha nem is hagytam ilyen téren befolyásolni magam, nem engedtem, hogy uszítsanak, de mégis egyre jobban zavar a dolog. És egyre többször érzem úgy, hogy az lenne a helyes, ha én is tartoznék valahová. Lassan már nem tudom, miként viszonyuljak az ismerőseimhez.

A valódi emberi értékekre koncentráljak mindenről megfeledkezve, vagy egészséges előítélettel forduljak hozzájuk?

Éjfél Kapitány semleges válasza

Semmi sem mozgósít jobban egy emberi csoportot, mint az az összefogás, aminek tipikus oka egy másik csoport elleni gyűlölet. Tetszik vagy nem, ez mozgatja a világot (meg a pénz, meg a punci). Az összetartozás alapja mindig a többiek kirekesztése (lásd: gyaur kutya, pogány, goj). A mégannyira szeretetet hirdető csoportok is értelemszerűen többnek, értékesebbnek tartják magukat a többieknél. Az összetartozás erőt ad. A csoport erősebb mint a magányos farkas. Könnyebb meghallgatni egy magyarázatot, mint megmagyarázni valamit. Nem tudom hibáztatni azokat, akiknek egyszerűbb leélni az életüket kész elveket, kész értékrendet, kész parancsokat, kész gondolatokat felhasználva. Ugyanakkor imponálónak tartom, ha valaki elég erős ahhoz, hogy effajta mankó nélkül, saját maga határozza meg mindezt magának. Te döntöd el, hogy easy vagy hard fokozaton játszod a játékot. Én mindenesetre az utóbbit javaslom.

Konkrét kérdésedre pedig: amíg valaki irányodban nem érezteti hovatartozását, és szigorúan semleges tud maradni, addig neked sincs okod előítéletesnek lenni vele szemben, még ha ismered is azt. (Ez tipikus szabály például a munkahelyi viselkedésben is: semmi politika, semmi vallás.) Abban a pillanatban viszont, ha ezt támadólag, kérkedőn, vagy akár csak zavarólag is megteszi, azonnal rászolgált minden előítéletre, ami a csoportjával kapcsolatosan a fejedben van.