Király vagy rabszolga?

Moralizáló bölcsészkérdést kaptam: Tomóceusztakatiki király, vagy Gugyu rabszolga szeretnék-e lenni. Szerintetek?

Polczer-porta fura kérdése

Tomóceusztakatiki egy király, szolgái vannak, palotában él, bársonypárnák között. Gyugyu egy rabszolga. Feleségét megölik, lányát a gazdája Tomóceusztakatikinek ajándékozza, akinek kedvtelésébe bele is hal, ő maga naponta szenved el fizikai fájdalmakat is. Tomóceusztakatiki hiszi, hogy neki joga van ezt tenni, boldog, semmilyen lelkiismeretfurdalása nincs. Gyugyu vigaszát az jelenti, hogy tudja, ő tiszta maradt. 5 perc múlva meghalsz, és egyikükben fogsz feltámadni. Nem fogsz emlékezni a jelenlegi valódra. Ki akarsz lenni? Tomóceusztakatiki vagy Gyugyu?

Éjfél Kapitány ösztönös válasza

Tomócesztakatuki király. Első az elsők között, abszolút alfa a rangsorban. Gyugyu a senkinél is kevesebb, legalsó a legalsók között. Miért is vágynék én az ő pozíciójában lenni? A rangsorban való feljebbjutás olyan alapvető késztetésünk mint a magunk ontása – praktikusan erről szól az egész életünk. Na meg a boldogság kereséséről, de úgy nézem, ebben is a király a nyerő, hiszen ő nem csak hogy korlátlan erőforrásokkal rendelkezik, de ezeket különféle módokon felhasználva BOLDOG is. Mégis mi másra volna még szüksége egy embernek? Saját maga vigasza – ennyi amit ezzel szembe tud állítani Gyugyu. Sovány vigasz. Ha újjászületnék, alfaként akarnék újjászületni, valóságos erőforrásokkal, kihasználható lehetőségekkel, megfogható örömforrásokkal. Valódi boldogságot akarok, nem a nyomorúság szülte önigazoló frázisokat. Inkább rabszolgalányok tegyenek boldoggá, mint a lelki szegénység.