Kell-e diploma?
Diplomátlan rajongó kérdése
Már rég óta gondolkodom azon, probléma-e az egyáltalán, amivel most Hozzád fordulok. Végül úgy döntöttem, hogy ha Te nem tudsz választ adni, akkor senki... ezért kérlek segíts.
Az a helyzet, hogy nekem nincs diplomám, annak ellenére sem, hogy a családom persze nagyon szerette volna, ha lenne. Elvileg még nem zárható ki, hogy egyetemi vagy főiskolai tanulásra adjam a fejem, még 30 sem múltam, de úgy érzem, semmi kedvem hozzá, nehezen menne, és a legfőbb ellenérvem az, hogy a szakmámban jól boldogulok így is (ahogyan sokan vannak ebben a szakmában diploma nélkül, de diplomások is). Arról nem is beszélve, hogy így is tanulok, mert a munkámban is rengeteg az újdonság, amit nap mint nap el kell sajátítani, különben nem is tudnám jól végezni a munkámat. A főnökeim elégedettek velem, meg vagyok elégedve az állásommal, meg a pénzemmel is. Csak az jut eszembe néha, mi lesz tíz év múlva? Mi lesz, ha azért nem kaphatok magasabb pozíciót, vagy jobb pénzt, mert nincs "papírom", hiába bizonyítottam már – jó nevű cégeknél is – a rátermettségemet.
Azt most nem részletezem, hogy mi a véleményem azokról a felsőfokú intézményekről, ahova mehetnék tanulni, nem túl sok jó, mert úgy tűnhet, hogy csak "savanyú a szőlő", de annyit azért megjegyzek, hogy szerintem sok mindenben elmaradnak a naprakész tudás fogalmától.
Éjfél Kapitány diplomás válasza
A felsőfokú képzés célja kettős: egyrészről a szaktudás átadása, másrészről egyfajta szemlélet, állóképesség és problémamegoldó rutin kialakítása.
E két cél közül a másodikat a jelenlegi intézmények bizonyosan elérik, az elsővel viszont komoly problémáik vannak. A technológia alapú területeken egyszerűen olyan gyors a fejlődés, hogy azzal – extrém bőkezű költségvetés nélkül – képtelenség lépést tartani tananyag, oktató és gyakorlat szintjén. Amíg egy építész, jogász, orvostanhallgató által megtanultak szükségesek és – kevés kivétellel – használhatóak is a praktizálás első éveiben, addig egy informatikus bizonyosan teljesen más technológiákkal találkozik az életben, mint amiket hallgatóként megismert.
A diploma a tárgyi tudás igényes és a mérsékelten változó területeken alapvető, megkerülhetetlen és mellesleg törvényileg is előírt az adott szakma műveléséhez. Az egyéb, gyorsan fejlődő, kreatív, kevesebb tárgyi tudást igénylő területeken viszont csupán egyet bizonyít a munkaadód szemében: hogy volt türelmed, elszántságod és képességed x évig kibírni a kiképzést. Azzal azonban tökéletesen tisztában vannak, hogy naprakész tudással nem rendelkezel és a szakma fortélyait csak most, a gyakorlatban fogod elsajátítani. A diploma arra ad némi garanciát a szemükben, hogy ez sikerülni fog neked.
A munkaadó számára a diploma ígéreténél sokkal többet ér a bizonyosság, hogy valóban képes vagy az előtted álló feladatok elvégzésére, ezek a referenciáid. A referenciák ismeretében már nemigen érdekel senkit, hol kaptál alapkiképzést. A referenciák és a mögöttük álló valós munkák nem csak a munkaadód számára fontosabbak mint a papírjaid, de neked is sokkal több tapasztalatot adnak. Ha olyan területen dolgozol, ahol van választásod, akkor mindenképpen a valós feladatokra koncentrálj. A közösségnek eredményekre van szüksége, nem papírokra.
Vannak persze szervezetek és hivatalok, ahol nem osztják ezt a véleményt. Egészen pontosan ott, ahol az illető szervezetek nagysága – és így szabályozhatósága – miatt kénytelenek mérhetővé tenni a munkaerő képzettségét is. A rátermettség és a referencia nehezen mérhető, a diploma ellenben igen. Ez az oka, hogy bizonyos posztok betöltése helyenként diplomához kötött.
Ha bizonyosan ilyen munkahelyen tervezed öreg napjaidat eltölteni, akkor minimális ráfordítással esti iskolán, tanfolyammal, bárhogyan, de érdemes papírt is beszerezned a szakmai rutinod mellé. Ellenkező esetben: hagyd a fenébe.