Helyrehozni?
Dante csodaváró kérdése
Anno 11 hónapja összejöttem a lánnyal, akivel irtózatosan egymásra voltunk hangolódva, és mentálisan is eléggé egymásra találtunk. Kicsit bibi volt, hogy mindketten hasonló kapcsolatból jöttünk ki – a másik fél volt a passzív mindig. Egy ideig jól elvoltunk, bár nehézségek voltak, de betudtam annak, hogy most sokkal jobban kell alkalmazkodnom – és ő is sokat változott (ezt a barátai elmondása alapján). Elkövettem egy hatalmas hibát. Nem vettem komolyan, és játszottam vele. Amikor nagyon veszekedtünk, és elegem volt, akkor néha elküldtem messzire... Ezek után egy ilyen alkalom után (volt pár) volt valakivel – ugyan csak csókolódzott, és újra együtt vagyunk, de képtelen vagyok úgy gondolni rá, hogy ne az járjon a fejemben, hogy most mással van. Ez így nem jó, mérgez mindent. Ezt szeretném kitörölni magamból. A veszekedések és a rossz megszólalások sokszor úgy jöttek elő, hogy valamivel húzta az agyamat, és amikor már nem láttam a dühtől, akkor kimondtam az igazat. Persze sokszor dühből. Mindemellett nagyon szeretem még mindig, és szeretnék együtt élni vele. Hogy össze jön e? Nem tudom sajnos. Ha nem lenne, azt hiszem túlélném, de olyan lenne, hogy nem volna értelme – mintha levágnák az ember egy nagy darabját... Roncsként élne az ember. Sokszor olyan dolgokra volt féltékeny, amire nem volt alapja – pl. más nőket nézek, amik most először igaz, hogy ő az első nő, aki mellett nem nézek másra. Csak sajnos a dolgok elmérgesedtek. Már mindketten sokszor csak idegesek vagyunk – hogy lehetne ebből a spirálból kiszállni? Igenis ha kell a saját hajamnál fogva fogom kirángatni magunkat a gödörből. Ha nem sikerül – hát egyszer tettem valami nagyon jót is az életemben, amiért megérte élni. Azt még tudnod kell, hogy mindketten az előző kapcsolatunkban megcsaltuk a partnerünket, aki rajongott értünk. Részemről ezért tudtam a másik pasin nagyon nehezen túllépni. Egyik marhaságom volt, hogy neki akartam őt hajtani a diplomának. Okos nő, most már látom tévedtem ezzel kapcsolatban. Én és a
környezetemre ez a jellemző, diplomások, etc, az övére meg nem igazán, de azért szép számmal van ilyen ismerőse. Nagyon sokat tanultam tőle, de ezeket a "tanulásokat" nem másnál szeretném később kamatoztatni.
Mindemellett, ha nem is tudsz sokat hozzászólni, másoknak említeném az egyszerű közhelyet: úgy fogadd el a másikat amilyen. Többet ér.
Éjfél Kapitány kiábrándító válasza
Szerinted lehet ilyen ingatag alapokra építeni egy – remélhetőleg – egész életre szóló kapcsolatot? Egy stabil párkapcsolatban támadt hasonló problémákon még csak-csak túl tudják tenni magukat a felek, de itt nem erről van szó. Nálatok már az alapokkal komoly baj van. Ez így nem fog működni. Te is tudod, bármennyire is az ellenkezőjét szeretnéd.
Az energiádat ne hősiesen reménytelen akciókra pazarold. Miután látom, magad is bölcsen levontad a kellő tanulságokat, lépj tovább, keresd meg a hozzád illő igazit.
(Ezt a diplomás dolgot viszont nem értem. El tudom képzelni, hogy valaki rajzórára, énekórára, aerobicra írassa be a nőjét, olyat is láttam, hogy gazdasszonytanfolyamra vagy intimtornára küldje a feleségét, de hogy főiskolára??? Hiába, mindenkinek megvan a maga perverziója... ;)