Éjfél Kapitány válaszol

Éjfél Kapitány válaszol

Néhanapján velem is előfordul, hogy nem tudom kapásból, mit is tegyek egy rázósabb helyzetben. Nekem rossz, de neked jó, mert ha én nem is, de te megkérdezheted Éjfél Kapitányt! Email cimed mindenképpen az én titkom marad, sőt, a neved is, ha erre kérsz...

 

Kérdezz Te is!

Gyors válasz

Andrea lehetetlenül nehéz kérdése

Bölcs vagy és lényeglátó- én meg most nem annyira. Köszönöm, ha reagálsz, örülnék, mert ez most élethalál-nyafogás....

HOGY a fenébe lehet innen felállni? Hajléktalanság lesz?

Oké, hogy a tanulság mindig eggyel később jön,mint kéne, de nekem pláne... Tökhülye vagyok. Anyámék kiskorom óta tojnak a fejemre-mostoha apám van, én szeretem, erőlködöm-de az ő elvük szerint nekem nem jár annyi ölelgetés, mint öcsémnek,aki saját gyermek. Megszoktam, hajthatatlanok, mindig ez ment. De azt nem gondoltam, hogy ekkora gigantikus zűrben képesek magamra hagyni, azzal hogy náluk nincs hely, költözzek egy sátorba..

Kapcsolatokba kapaszkodtam, tartozni akartam valakihez mindig is- mostanában eléggé vakon. A legutóbbi 3 évig tartott,egy remek stílusú,intelligens embernek látszott. "Válok-mondta, már nem élek a családommal. Több év szándék után végül egy nő katalizálására költöztem el a családomtól, de ő már a múlté".

Egy év múltán- már együtt éltünk- derült ki, hogy nőnek ő nem kellett, én meg csakis azért, hogy bizonyítson a nagy Ő-nek: lehet még neki fiatal barátnője. (Emberem 50, én 34) Összetörtem, miért nem láttam, hogy csak hazudja az érzéseit- de azt ügyesen...

Aztán a családja... Megértettem, hogy 27 év házasság+ gyerek után jóban van velük, ez így van rendben. Sőt asszony a legjobb barátja, ez is oké- de a nej hallani sem akart soha rólam. Pedig páromhoz mindig is birtoklás nélkül (alkatom ilyen), a családjához meg barátságosan viszonyultam. Volna- ha hagyják.. Aztán leesett, hogy emberemnek ez így valszeg tök kényelmes,két élet több, mint egy.. Karácsony, ünnepek – nekem tökegyedül. Vagy: én otthon, bőgve, miközben ők 2 hetes világkörüli úton, vejjel-gyerekkel, TESCO "gazdaságosan" egy ágyban az asszonnyal. Hisztiztem. Eredmény: én vagyok a hülye, ha ezzel bajom van, hisz köztük úgysem történik már semmi... És értsem meg, neki családfőként is helyt kell állni. Emberem ha beteg, baja van, nejt hívja, de sosem beszél vele előttem telefonon- pedig naponta legalább 3X vannak forró dróton.

Aztán kiderült, hogy ember kemény alkoholista. Nem "csak" iszogat egy keveset- hanem napi fél-egy liter töményet gurít le minőségi, drága piákból, és úgy megszokta a teste már, hogy nem látszik rajta a csiccs-től több. Kb egy évig, míg alig láttam a munkája miatt, alkeszséget ügyesen el is titkolta.Ivott kocsiban(!!!), wécén, gardróbban- titokban. Ez már sokkkkk volt- elköltöztem tőle. Pár hónap múlva meg vissza. Szerettem- és tudom, hogy koodependens hülye voltam, mert mindennek ellenére hiányzott. Még annak ellenére is, hogy pl szeretkezni nem, csak "kefélni" tud- kurvákon edződött ui egész életében. Bár mellettem nem nőzött- ezzel exnejt szívatta 30 éven át, aki hallgatólagosan bele ment- kapott érte gyereket és rózsadombi házat anyja-apjástul.

Űgy tűnt, a családja manipulálja, hogy ne tudjon leszakadni róluk- anyagiak, megszokás, ki tudja még miért,pedig már rég hitelekből élt ekkor, a vállalkozása tönkrement, lecsúszott.. Eltartottam, piástul. Alkohollal a testében ui vidámabb,nem hőzöng, ahogyan józanul szokott. Meg akartam gyógyítani- még nem tudtam, hogy akarata ellenére senkit sem lehet. Lassan lesett, hogy nem az asszonnyal van elsősorban baj, mert manipulálni azt lehet, aki hagyja. Hanem vele,mert két nőből akar egyet gyúrni ami neki királyi kényelmes állapot, és én csak addig kellek (a fiatalabb, jobb testem miatt), amíg ezt hagyom- mert nyilván nem szeret, legfeljebb ragaszkodik hozzám is már, mint exnejhez, de csak amíg csendben vagyok és elviselem a helyzetet.
Csakhát eddigre ....Apránként "kölcsön" kérte és adtam is neki minden pénzemet- a "közös" házunk felújítására. Papír sehol. Házhoz amúgy semmi közöm nincs jogilag. Majd' 7 milláról van szó. (Visszakapnom jogilag szintén esélytelen.)

Miután nem maradt pénzem- azaz csak annyi, amennyit el tudtam dugdosni előle már a végén, "megkért", hogy költözzem el. Naná- elszegényedtem és kinyílt a szemem is... Uccsó pénzeimből elköltöztem- adott rá egy hetet, közben terrorizálta a kutyákat. Eddigre hirtelen haragú, aggresszív lett már, nem egyszer bántott is- és féltettem magamat, meg a kutyáimat tőle- nem ok nélkül.:(

Erre-mert ha sz@r, akkor vödörrel- tönkrement a munkahelyem, és most itt állok egy bérleményben, tele fizetnivalókkal, amit egyedül nem tudok előkeríteni. Az öreg verdám lízingjét- anélkül vidéken nem lehet élni, a városi kégli meg drága-a lakbérem összegét, az egyéb kiadásokat nem tudom fedezni már... Kétnaponta eszünk- ebek és én is, nincs egy fillérem sem. Az igazi baj az, hogy komoly szorongásos betegségem lett mindemiatt, remegek, mint a nyárfalevél. Ki-és lemerültem. Az orvos szerint a gyógyszerektől pár hónap múlva jobban leszek. Talpraesett lány vagyok, de így képtelenség dolgozni- a remegés miatt látszik rajtam az idegösszeropp, égő, de rosszabb, hogy nem alkalmaznak sehol így, pont, mint egy leprást... Pedig próbálom titkolni. Plusz szakmámban kéne melóznom, ha el akarom tartani magam, ott ui némileg több a pénz, mint pl egy közértben (tévés szerkesztő vagyok) – de a mostani állapotomban még több hónapig tart, mire legalább a testi tünetek eltűnnek. Nincs hová költöznöm, két héten belül az állataimmal együtt ki fognak vágni a bérleményemből, mert nem tudom fizetni már- plusz enni, gyógyszert szedni, telefont tölteni és munkát keresni is kéne- kiborít ez a tehetetlenség és sodródás a sehová...
Nő létemre soha, soha életemben nem volt szükségem önmagamon kívül sem segítségre, sem másra ahhoz, hogy élni tudjak!
És.... Találtak a májamban és a méhemben két csomót- nem merek CT-re menni. (Nem is tudnék, nincs biztosításom...)
A barátaim nem tehetősek, nem tudják- és nem is elvárható-hogy a gyógyulásomig finanszírozzák az életemet, családomra nem számíthatok az "úgy kellett, miért nem maradtál meg mellete, egy nő sokmindent kibír"- frázisokon kívül.

Szerinted mi a fenét csináljak?

Mert én nem látom a megoldást....

Nem vagyok egy nyafogós alkat, de most beláttam, hogy gyakorlati tanácsra van szükségem- hátha a Te nézőpontod alapján akad ilyen.

Odáig oké, hogy kutyamentés ide vagy oda- de a háromból két ebnek gazdit kell találnom- erre tettem lépéseket, meglátjuk. (A harmadikat nem adom. Beteg, öreg+ nem egyszer megmentette az életemet.)

A többit lépést nem tudom.

Itthon ülve a hosszú távot tervezgetem, hogy megint felépíthessek egy egzisztenciát.

De a rövid táv és a tűzoltás-túlélés útját nem látom.


Éjfél Kapitány használhatatlan válasza

Kiugrani ejtőernyő nélkül a gépből, aztán zuhanás közben mobilozni segítségért? Hát ez az a szitu, amiben én már nem tudok okos lenni. Ilyen kilátástalan helyzetben mindenki a családhoz vagy barátokhoz fordul, azok hiányában pedig valamilyen, erre szakosodott krízisközpontot (KOMOLYAN!), vagy egyházat (komolytalanul) javaslok felkeresni, akik vevők a lelkedre. Persze ha már működne a saját kis menedékem a Bükkben, akkor máris jöhetnél, és ha a többi ott lakó lányrajongómmal meg tudnál barátkozni, akkor neked is jó sorod lehetne. ;)

Leveledet azért köszönöm, mert ha neked nem is, de a következő középkorú hapsinak már tudok majd mit válaszolni, ha azt kérdezi tőlem, hogyan juthat kilátástalan helyzetből is sok pénzhez és ingyen nőhöz...