Éjfél Kapitány
Húsvét 2006

Húsvét 2006

Rokonszenves ez a lakás, rokonszenves nőcié. Két szekrény egy-az-egyben a réges-régi lakásból került ide, Sárinagyié volt mindkettő ha jól emlékszem. Emlékezni persze elég zűrös egy álom amúgy is rendezetlen viszonyai között. Az sem tudható például, kinek a lakása is ez és mit keresek itt. Nyilván őt, ez világos, de hogy ő kicsoda, az cseppet sem az. Arca sincsen. Megfoghatatlan a nőalak, mintha Nagy Andit (vagy az általa festett csajokat?), féltucat cosmo címlapot és a maxima rajzolt cérnalányait gyúrták volna össze. A megfoghatatlanság szerencsére nem teljesen igaz, nemsokára meztelenül, állva ölelem át, mindketten a tükör felé fordulunk, mögöttünk hallom a fényképezőgép kattogását. Cseppet sem bánom miféle váratlan játék ez - szép pár vagyunk.

Az eső csúfosan eláztatja a jóravaló híveket, a templomkertből ki-ki pánikszerűen menekül a közeli házakba a terített asztal mellé. Ipari kazán fűti a hosszú étkezőt, ha egy teljes test nem is, de egy fej simán beférne az ajtaján. Némi hentesmunka után szépen el lehetne takarítani az elhasznált stopposokat. "Férj, esküvő, kisbaba mikor lesz már aranyom?" tréfálkozom a rég látott rokonlánnyal, aki szerencsére fogja, hogy ezúttal is viccelek. A másik szépen megnőtt nagylány egyetlen szót sem szól egész este, szinte látom, ahogy a fotóstúdióban egyszem tangában maga hamisítja magának a szülői beleegyező papírt...

A náci tisztek makulátlan egyenruhában állnak a szobában. Fegyvertelen vagyok, az elsőt így ököllel terítem le, természetesen egyetlen jobbegyenessel. A fegyvertáskájából elővett Lugerrel lövöm le a következőt, majd ismét ököl, és újra golyó. Mint viaszbabák hullanak sorra. Jó terv, tökéletes kivitelezés. Kicsiny híján. Már kinn vagyok az épületből, amikor a megafonhang megadásra szólít fel. Nemhogy a házat, de az egész tömböt körülvehették. Felismerhetetlenségig lebombázott épületek közti aknamezőn vágok át futva, nem félek, lelki szemeimmel látom a rácspontokat, ahová a taposóaknákat ásták.

Orrom alatt bajor bajusz, de szép ez a bajor manus - rappelem hangosan az autóban az amúgy is elképesztő Edelweiss slágerére, miközben teátrális kormánymozdulatokkal vidáman kerülgetem a kátyúkat. Paródiát megkontrázni - eszelősség ez a köbön, Cpt Midnight vs Spatzenjodler. Нас не догонят felelnek rá a Tatu lányok rögtön a következő számban, hogy tovább fokozzák a hangulatot. Jó ez a saját válogatás, jó érzéssel ezt, némi Európa Kiadót, és Animát vettem magamhoz az útra, és kis tűnődés után majdnem egy Ákos válogatást is, de azt végül is otthon hagytam, bár az Ikon nagyon jó volt rajta.

A tankert komplett csempészrakományával együtt rövid tárgyalás után megkapom alvilági tárgyalópartnereimtől. Ha másnak nem is, kalandnak jó lesz, végül is tengerjárót még sose vezettem. Amúgy sincs vesztenivalóm. Az utam Budapestre vezet, az egyetem épülettömbjéhez közeledem. Gigantikus, a Blade Runner látványát is megszégyenítő az épületegyüttes, olyan tíz westend méretű hosszú tömb, telis tele neonreklámokkal, köztük a piros metró gigantikus jelvényével. Kis váltás után valami felvételire vagy vizsgaszerűségre készülök, egyetlen mondatot kellene tudni valami színházi jellegű táncos előadásban, fel is írtam valahová, de mire rám kerül a sor, csak nem bírom kikeresni a papírjaim közül. Rezzenéstelen arccal rögtönzök valamilyen rokon értelmű szöveget, de egészen biztos vagyok benne, hogy az oktatató évtizedek óta megszámlálhatatlan sokszor hallotta a helyes mondatot és pontosan tudja mi az ábra. Bekaphatja. Kiszállok.

Rohadt paplan, rohadt nejlonhuzat, itt se szállok meg többé...

A tavalyi húsvétról közérthetőbben írtam...
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása? Kattints!

Kijárat...

Főoldalra...