Éjfél Kapitány zenéi

Éjfél Kapitány zenéi

 

Sziget 2006

Sziget 2006

Csütörtök volt a nap, ami a Szigeten talált. Ugyan inkább egy kis pihenés férne rám, de nem bántam meg ;)

Nyitott könyv az életem, aki csak egy kicsit is figyel mit írok össze, az pontosan tudhatta, hogy a Wir Sind Helden lesz az idei kulcszenekar, amit nem bírok majd kihagyni. Ugyancsak a csütörtöki napot valószínűsítette Nagymesternő fellépése a Szellemvasútban is, szóval nehéz volt eltéveszteni.


Kultúrprogrammal kezdünk, Sisso védnökségével anonim alkoholistákat hallgatunk az ivásról. Médiatörvény ide, szabályzás oda, 17 milliárd forintot költenek a cégek éves szinten alkoholt népszerűsítő marketingre, ennek nagyját három sörgyár és a Zwack adja ki. Ehhez képest nem akkora meglepetés, hogy az államkassza 70 milliárdot kaszál a vonatkozó jövedéki adóból. Én ehhez nem sokkal járulok hozzá, az induláskor felbontott Coronita is hosszú heteket kallódott magányosan a hűtőben, mire ma sorra került.

Fellépésre készülő punk kölyökzenekar kerülget minket a színpad mögött, ahol kávét, sört és különféle színes passokat vételezünk. Vendéglátó Krisztánk elunja pánt nélküli pólójának állandó igazgatását, és helyes rózsaszín Snoopysra cseréli azt, de előtte még lekattintom. Barna Totenkopfos pólómban én is jó vagyok, bár a halálfej minta annyira megszokott volt idén, hogy tetszőlegesen bőséges fotógalériát lehetett volna csinálni a témából.

Egy fekete és egy szőke cica kísér, lángossal és pálinkával lakatom jól őket, hogy ne rosszalkodjanak. Ilyen felállással nem tudom elkerülni a nagyszínpadon Kispálékat, persze hogy oda kell mennünk. Nem hiszek a szememnek. Kék farmer! Kockás ing! Pocak! Mindig is popsztár akartam lenni – és életemben először érzem azt, hogy mégsem. Nem ilyen. Nem így. Tudom persze, micsoda kemény munka élő legendává felverekedni magad, és tudom milyen nehéz a pozíciódat megtartani a feltörekvő újakkal és a mindent lefikázókkal szemben, úgyhogy nem is morgolódom. A ráadás már bajor kolbászok között ér minket. Mintha hárman nem lennénk elegen, szőkém lendületesen ajánlja figyelembe a szemben ülő és valóban készségesnek tűnő hamvas tinilányt, de románcunkat nem eszkalálom tovább a műsorfüzet kölcsönkérésénél.


Dobókocka vagyok csak kettes négyes hatos – minden éjjel dobálsz, elég! – dúdolom az örökzöld Rolling Stones számot Hobót megpillantva, de nem ragadunk le, sietünk a wan2 színpad felé. Martin is megtalál minket, aki Ausztriából szaladt át egy kis zenehallgatásra. Olcsó a sör, jó a társaság – ez a mottója. Megtudjuk még, hogy az Arany Ászok sör piros körben fehér háromszög emblémája éppen azonos az osztrák hadsereg egyik jelvényével. Guten Tag!, zendít rá ordenáré szar hangosítással a zenekar, amit azért bánok egy kicsit. A közönség jó fele németajkú, nem probléma kórusban ordítani a refrént. A sátor mozgó padlózata diktálja a ritmust, a tömeg egy emberként tombol, velünk együtt. A legnagyobb sláger után személyes kedvencem a Zuhälter következik, majd szép sorban a többi. A Denkmalt Judith helyett gyakorlatilag a közönség énekli, ami kicsit azért meglepő. A koncert kétharmadánál veszítem csak el a fonalat, a széndioxid, a számolatlan sör és féldeci pörölyként csap le rám. Oxigénpalackot, hordágyat, nővérkéket, és rohammentőt akarok de gyorsan...