A tökéletesség

Mennyire szerethető ami tökéletes? Lehetséges, hogy a szerethetőség fokozható egy kis hibával?

Superman alteregója Clark Kent vajon miért nem tuti sikeres magánéletében? A Barátok közt szökevény, Erdélyi Tímea hogyan előzheti meg az FHM top 100 bombázó listáján Angelina Jolie-t, Pamela Andersont és Dannii Minogue-ot? Miért titulálja szinte mindenki nyálasnak a modellfiúkat?

Bármilyen furcsa, értékítéletünknek ugyanaz a különös csavarja áll a felsorolt rejtvények mögött: valami furcsa fék miatt, a sterilen tökéletest nem értékeljük egyértelműen jobbnak a többinél. A hiba nélkülinek beállított főhős olyan távolinak tűnik, hogy nemhogy képtelenség vele azonosulni, de irigységünk folytán könnyen ellenszenvessé is válhat. A rokonszenv alapvető feltétele az emberi gyengeség, valami apró hiba, amitől a főhős emberközelivé, pillanatokra esendővé, szánandóvá válik. Ezért van, hogy a mégoly tökéletes virtuális szuperhősöknek is eleve beterveznek valami szándékos hibát, gyengeséget a karakterébe vagy a hátterébe. Persze nem akkorát, ami megkérdőjelezné szuperhősi mivoltukat, de éppen elég nagyot, hogy a tökéletesség csapdáját elkerüljék. Figyeld meg mondjuk Bruce Willis karakterét: akárhogy menti is meg a világot épp, anyukája mint kisgyereket macerálja a telefonban.

Ha tényleg eredményt akarsz elérni, oda kell figyelned nemcsak arra, hogy nagyon jó legyél, de adott esetben arra is, hogy ne legyél túlságosan jó. A jól kinéző és igazán okos nők pontosan tudják, hogyan tettessék magukat butácskának, holott cseppet sem azok. Ugyanígy a rutinos szoknyavadászok is tudatosan beleterveznek a kritikus randevúba valami apró, könnyen kijavítható hibát, amitől egy villanásra kisfiúvá és sajnálatra méltóvá válnak.