Önbizalomhiányos nők

• Home › 
• Elméletek › 
• Önbizalomhiányos nők

Mi fiúk, nagyon korán megtanuljuk, hogy nem vagyunk hercegek, nem vagyunk senkik, praktikusan kutyát sem érdekel mit csinálunk. Ahogy cseperedünk, úgy egyre világosabb, hogy akkor lesz autónk és nagy házunk, ha kínkeservesen megdolgozunk érte. Egyértelműen látjuk, hogy az igazgatói és cégtulajdonosi székekbe jó jegyeken, jó iskolákon, jó egyetemeken át vezet az út. Megtanuljuk, mennyire keservesen lassú az előrehaladás, és megtanulunk örülni minden apróságnak, amit sikerült elérnünk. Számunkra csak egy út létezik, nincsenek csodák. Megszokjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Ha valami nem sikerül, mi voltunk kevesek, ha valami sikerül, méltán vagyunk rá büszkék. Meglehet, hogy irigykedünk azokra akik előttünk vannak, de mindig tudhatjuk, hogy ameddig eljutottunk, az a saját munkánk eredménye.

Ezzel szemben nőnek lenni – egészen más. Egy kislány születése óta kis hercegnő, aki szép, akit mindenki csodál, és akiért már tinikorától kezdve minden férfi olyan intenzíven rajong, hogy akár háborúkat is kész kirobbantani a szerelméért. Ahogy cseperednek, úgy egyre világosabb nekik, hogy nem feltétlenül kell hosszadalmasan saját egzisztenciát építeniük, mert ha okosan választanak párt maguknak, akkor huszonévesen is egy gazdag ház királynői lehetnek. Egyértelműen látják, hogy bármifajta tanulás és szakmai előmenetel nélkül, pusztán a nőisége okán minden fiatal nőnek van esélye megcsinálni a szerencséjét. Ennek a lehetőségnek azonban több nagyon kellemetlen következménye is van. Egyrészt a bizonytalanság. Egy férfi biztos lehet benne, hogy ha teljesíteni tudja a kritériumokat, akkor 40 éves korára igazgató lesz belőle. Egy nő ugyanakkor – még ha el is szánja magát – akkor sem lehet biztos benne, hogy sikerül-e megszereznie egy megfelelő férfi szerelmét és támogatását. Másrészt az időtényező. Akinek a nőiesség a tőkéje, annak napról napra rosszabbak az esélyei. Még aki pozícióba is kerül, azt is bármelyik nap lecserélhetik egy fiatalabbra. Harmadrészt, azoknak a keveseknek, akiknek tényleg minden sikerült – el kell számolniuk a lelkiismeretükkel. Mert maguk is pontosan érzik, hogy anélkül léptek nagy hirtelen több egzisztenciális szintet, hogy megdolgoztak volna érte. Egy nagy ugrás után, olyan diszkomfortos élethelyzetben találják magukat, amire még nincsenek felkészülve, ahol csak akkor tudnának jól teljesíteni, ha az előző (ámde általuk átugrott) szinteken már otthonosan mozognának. A nőiességgel járó bizonytalanság, a múló idő, és az érdemtelen sikerek az okai a nők alacsonyabb önbizalmának.