Jobboldal és baloldal nincs többé

Már egy ideje teljesen világos, hogy a jobb- és baloldali jelző elvesztette eredeti jelentését.

Már egy ideje teljesen világos, hogy a jobb- és baloldali jelző teljesen elvesztette eredeti jelentését. Nem ez az a törésvonal, ami mentén felsorakoznak egymással szemben az emberek sem nálunk, sem Amerikában, sem máshol.

Világunk – a tudomány ugrásszerű fejlődésének köszönhetően – vihartempóban változik. Olyan gyorsasággal alakul át a technológia, a gazdaság, a városaink, a családjaink, a párkapcsolataink, amelyet ép ésszel szinte már nem is lehet követni. És a legtöbben nem is tudják. A férfiak valaha bicepszükre büszkén vették el széles csípejű asszonyaikat, akik csodálattal nézték, ahogy azok megszerelik az autójukat, a mosógépet és készek voltak gyerekeiket egy életen át együtt felnevelni. Napi nyolc órát kényelmesen dolgoztak a gyárban, ahol órákat és kotyogós kávéfőzőket gyártottak. Ugyanezeknek a férfiaknak ma semmi szükség a bicepszére, ahogy valaha volt autószerelő és mosógépszerelő tudományuk sem ér már egy fabatkát sem, hiszen minden de minden készüléket elektronika vezérel, amihez lövésük sincsen. A füstös gyárak, amikben valaha dolgoztak, rég bezártak, az órák már régen ember érintése nélkül készülnek a kínai robotgyárakban, a kotyogós kávéfőző pedig eleve a múlté. A ma munkásai jobbára egérrel dolgoznak, és csupa de csupa olyan dologgal keresik a kenyerüket, ami embereinknek idegen és riasztó. Sok sok ember gondolta azt, hogy a munkás évek után amolyan jól megérdemelt Krúdy-szerű nyugalmas férfi- és öregkor jut neki a jól ismert díszletek, a jól ismert utcák és jól ismert szokások között. Hát nem. Emberek tömegei nem vették észre, hogy a világ elhúzott az életük mellett. Akik észrevették, akik felvették a ritmust, azok örömmel vették használatba az új vívmányokat. Távoli rokonaikkal beszélgetnek videócseten, új barátokat találnak a neten, tonnaszám fényképeznek apró készülékeikkel, webshopokban válogatnak, kedvenc filmjeiket videótárakról nézik újra nagyfelbontásban. Sőt, akiknek a képzettsége és képességei lehetővé tették, azok lelkesen és kreatívan maguk is hozzátettek ehhez a haladáshoz. Sokan azonban egyszer csak arra eszméltek, hogy elvesztették a talajt a talpuk alól. Elvesztették azokat a biztosnak tűnő pontokat, és azokat az örökéletűnek gondolt értékeket, amelyek mindeddig meghatározták az életüket. Ők elvesztették a régi egzisztenciájukat, elvesztették az életük megszokott ritmusát, elvesztették csinos feleségeiket, elvesztették gyerekeik tiszteletét, elvesztették önbecsülésüket, és világos, hogy borzasztóan frusztráltak. Jellemzően nem látják, hogy a VILÁG MAGA ment el mellettük. Ők inkább azt szeretnék hinni, hogy a társadalmakat valakik szándékoltan tévútra vezették. Ahogy Lenin kudarcba fulladt kísérlete volt a létező kommunizmus, úgy azt képzelik, hogy most is csak egyfajta gonosz rezsim műve az internet, a plázák, a mobiltelefon, a multiplex filmek, a marketing, a számítógépek, az ipari robotok, a fogamzásgátló tabletta. Azt hiszik, hogy pusztán vezetői szándék kérdése, hogy a világ VISSZAÁLLJON a régi, megszokott lassú medrébe, ahol még el tudtak igazodni, ahol még ők is valakik voltak.

Azt gondolom, aktuálisan nem az osztja meg az embereket, hogy mit gondolnak a társadalmi egyenlőségről, ideológiáról és hierarchiáról. Az emberek nem jobb és baloldaliak többé. Az új törésvonal az, hogy üdvözlik-e és élvezik-e a világ gyors haladását, vagy éppen ellenkezőleg, ez frusztrálja őket, és inkább visszafordítanák az idő kerekét. Ez utóbbiak szavaznak azokra az új vezetőkre, akik azt ígérik, hogy a valaha volt aranykort hozzák vissza, zászlóstul, koronástul, parádéstul, keresztestül, iparostul, gyárostul, nemzetállamostul, és fityiszt mutatnak mindennek és mindenkinek, akiknek része volt az elmúlt évtizedek viharos fejlődésében, közöttük a technokratáknak, a szakembereknek, a művészeknek, a liberálisoknak, Hollywoodnak, a bankoknak, Brüsszelnek, az establismentnek, és végső soron a komplett fejlett nyugatnak. Hello, új ludditák – nem fog sikerülni.