Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei a világ dolgairól. Következetesek és kegyetlenek.

 

Az elrettentésről

Az elrettentésről

Nem elég erősnek lenni, annak is kell látszani. Sőt, adott esetben elég maga a látszat is.

A fajtabeliek ritkán küzdenek vérre menően – a konfliktusokat a szembenálló felek pusztán erejük kimutatásával és összemérésével oldják fel. Vér nem folyik, a győztes elégedetten távozik, a vesztes eloldalog.

Mi emberek pontosan tudjuk azonban, hogy egy aktuális konfliktusban a felek potenciális arzenáljuk egy részét nem tudják, más részét nem akarják bevetni. Így kinek-kinek a tényleges ereje még a puszta összehasonlítás szintjén sem egyenlő azzal a potenciállal, amivel felsorolásszerűen rendelkezik. A konfliktust kirobbantani készülő cselekvő fél így saját maga mérlegeli, hogy leendő ellenfele milyen erőt fog felvonultatni. Ha úgy ítéli meg, hogy kevesebbet mint saját tényleges támadó ereje – akkor támad. Támad, még ha saját potenciális ereje jóval kisebb a célpontjánál. Így történhet meg, hogy egyre több autós még arra sem veszi a fáradtságot, hogy kikapcsolt biztonsági övét bekapcsolja, ha rendőrt lát. Hiába a rendőr oldalfegyvere, hiába a feljelentési- és bírságolási joga, úgy vélik, az aktuális konfliktusban tettük csekély súlya nem indokolja, sebes mozgásuk pedig alaposan megnehezíti majd a járőr beavatkozását. És valóban. Nem dördül figyelmeztető lövés, nem szólal meg a sziréna, a szabálytalan autós sértetlenül és győztesen továbbhajthat.

A hatásos elrettentéshez tehát önmagában kevés a potenciál. Az is kell hozzá, hogy az esetleges kihívók meg legyenek győződve róla, hogy birtokosuk kész őket hatékonyan és keményen felhasználni. Ha ez megvan, nem kell aggódnunk a miatt, hogy sűrűn leszünk támadásnak kitéve.

Egy konfliktus kirobbanásának szempontjából olyan erősek vagyunk, amilyen erősnek gondolnak minket.