Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei

Éjfél Kapitány elméletei a világ dolgairól. Következetesek és kegyetlenek.

 

Elmélet az ideális államról

Elmélet az ideális államról

Komolyan, a fogkefe és a telefonok többet fejlődtek az elmúlt évtizedekben, mint az államszervezet.

Egy költségvetés olyan egyszerű, mint a fogyás-hízás. Aki több kalóriát visz be, mint amennyit mozog, az meghízik. Aki többet költ, mint amennyi bevétele van, az eladósodik. Fel nem foghatom, mit nem tudnak ezen az emberek megérteni. Ha egy cég, vagy egy család költségvetését kell rendbe tenni, szépen számba vesszük a kiadási és a bevételi oldalt, és először is megvizsgáljuk a legsúlyosabb kiadási tételeket. Ezek Magyarország (és gyanítom, tetszőleges más fejlett ország esetén) a nyugdíjellátás, az egészségügyi kiadások, és magának az államapparátusnak a költségei lesznek. A két előbbi még csak-csak benne van a köztudatban, hiszen az eléggé közismert, hogy egyre kevesebben születünk, egyre kevesebben dolgozunk, míg a nyugdíjasállomány csak egyre nő – ami tarthatatlanná teszi a mostani nyugdíjrendszert. Az egészségügy problémájáról is hallott mindenki (bár az jóval kevésbé közérthető). A harmadik tételről viszont gyakorlatilag szó sem esik, holott toronymagasan ez viszi el a legtöbb pénzt. 2011-ben a teljes bevétel 13.1 ezermilliárd forintunkból minimum 3.1 ment el erre (költségvetési szervek kiadásai+helyi önkormányzatok támogatása), de én inkább 4-et számolnék ide, feltételezve, hogy egyéb ide tartozó kiadások máshol jelennek meg bújtatottan. Ehhez a 4-hez képest 3 a teljes nyugdíjköltség, és 1,4 az egészségbiztosítási alap, de új közellenségünk, a rettegett kamatkiadások is csak 1 ezermilliárd forintot tesznek ki.

Hihetetlen, hogy amíg a televízió, az autó és a mobiltelefon, de még a fogkefe és a borotva is mennyi-mennyi kreatív fejlesztésen ment keresztül, addig az államszervezet és az államapparátus éppolyan haszontalan, régimódi és pazarló, mint volt. Illetve – ha Parkinson törvényét a bürokratikus szervezetek növekedéséről komolyan vesszük, akkor egyre terebélyesebb és egyre pazarlóbb. Ugye nem gondolja senki, hogy a mi kis országunkban ennyi íróasztalra, hivatalra, minisztériumra és államtitkárra van szükség? Elképzelhető, hogy 700.000 alkalmazottra van szükség az állami szektorban??? Tényleg ennyi embert kell eltartania azon keveseknek, akik a versenyszektorban dolgoznak és adóznak? És az apparátusnak tényleg abba kell az energiáit fektetnie, hogy szabályozza, noszogassa, büntesse azokat, akikből él? Nagyon egyszerű a magyarázat, hogy miért is nem ettől hangos a parlement, az újság, a tévé, a rádió. A vízfejű állam bőkezűen osztja vissza a pénzt saját magának, és ez idilli állapot a politikus parazitáknak, az apparátus tengersok alkalmazottjának, beszállítójának, de még az állami támogatásokból etetett sajtósoknak is. Miért is állna érdekükben önmaguk ellen fellépni?

Amíg a válságmenedzsmentnek, a szervezetfejlesztésnek és a termékfejlesztésnek van hagyománya, kultúrája, és eredménye a versenyszektorban, addig úgy hiszem a világon nincsen egyetlen olyan államapparátus sem, ami példaként állítható a többi elé. Attól félek, hogy ezzel a feladattal egészen egyszerűen senki nem foglalkozott soha. Soha senki nem kapott nemhogy szabad kezet, de még megbízást se arra, hogy fejlesszen ki egy jól működő, de NAGYSÁGRENDDEL olcsóbb államapparátust. Vagy akár államformát. Ezeken a területeken egyszerűen nyomát se látom tudatos fejlesztőmunkának, csak egy borzasztó régi, tökéletesen elavult és elfajzott bürokratikus rémséget látok, ami önmagát módosítja folyton folyvást – és nem a jó irányba. (A 2012 költségvetés szinte mindent csökkent, de az apparátus költségeit érdekes módon még növeli is.)

Parkinsonnál tartva: egy beteg intézmény nem tudja önmagát gyógyítani, a kezelésnek kívülről kell jönnie. Bizonyos vagyok benne, hogy a XXI. század felvilágosultságával és a számítógépes adatkezeléssel döbbenetes és olcsó egyszerűsítéseket lehetne végrehajtani, ha mód volna gyökeresen újratervezni az egész mindenséget. Ha jólmenő milliárdos lennék, biztosan csak a saját szórakozásomra felállítanék egy közgazdász-informatikus-marketinges csapatot, hogy tervezzenek nekem egy hatékony, megvalósítható, és működtethető államformát. Még akkor is, ha tudom, soha egyetlen kormánynak sem állna érdekében használni...