Éjfél Kapitány
2010 tél
Levél Éjfél Kapitánynak...

x

2010 tél


Nem annyira álomszerűen romantikusra, inkább nagyon is üzletiesre sikerült ennek az évnek a vége. A boltokban való rohangászás és a kivilágított városban való bódult csavargás helyett rövid ágyon heverés volt, webshopos böngészés az ipad táblán, színes magazinok átnézése és nyugodt listázás. Azután precíz begyűjtés, westend, nyugati, aréna, árkád, utolsót csattan az autócsomagtartó, pöcc a fűtésre, tapp az iphone lejátszásra, és gurulás haza. Nagyon felgyorsultak a dolgok, menet közben olvasom a leveleimet, mobilról még az áruház polcai között sétálva is dolgozom ha úgy hozza a helyzet. Ha akarom a kisföldalattin utazás közben egy ötletet követően másodpercek alatt bármit kiguglizok, bármilyen saját anyagomba belenézhetek, és már gondolkodhatok is rajta tovább. Ha az ötlethez kell még egy kis csokisfánk, egy jalapeno poppers, egy sushi, egy latte, 1 percen belül az enyém - itt kínálják őket az üzletek. Ez már itt hamisítatlan cyberpunk, még a díszleteiben is, a karácsonyi villamossal, a fényvisszaverős mellényű rendőrökkel, a gyorskajáldákkal, a szétálló hajú tinikkel, a kínai árusokkal, a plakátok csöcsös modelljeivel, és rendőrautókkal kísért diplomata konvojokkal. Persze rajtam is szürke halálfejes usanka, és mindenálló sandstone dzseki van, alatta fekete csíkos orosz tengeralattjárós molino, szűk zara farmerom halálfejes gravírozott martens bakancsomban ér véget. Bécs ez már, pazarul kivilágítva, sütiszaggal, túristákkal, gazdagokkal.

Ez a jólét és ez a technika mostanra tényleg alaposan megváltoztatta a dolgok folyását, és azt hiszem ez már így is marad. Nem lehet már visszacsinálni egy régi világot, immáron mindenki olyan gyors, olyan hatékony és olyan szabad, mint még sose volt. Meg lehet persze próbálni tanárbácsis kádárista rendeletekkel és törvényekkel klasszikus poroszos keretek közé szorítani az összevissza valóságot, de az mára egyszerűen kivitelezhetetlen. A rendszerváltás hangulatában még egy ország volt fogékony a nemes elvekre, a csodákat igérő pártokra, a nemzetmentést és jólétet hozó új vezérekre, az embereket még érdekelték a vezércikkek és a Magyar Televizió műsora. Most? Mindenki csak azt a feedet, azt a szájtot olvassa, ami tényleg érdekli, és az embereket már nem a politika, hanem a hozzájuk sokkal közelebb álló hobbista rétegműsorok érdeklik. Ha engem a LEGO, az izmos nők, a nővérkék, a képregények, és orosz fotóblogok érdekelnek, akkor EZEKET fogom nézni, nem mást. Ha kifejezetten nem nyomok oda, akkor nem is látom, miről bohóckodnak a parlamentben, mit mondanak az aktívban, mi történik a telesorozatban, mit üzen el senor presidente a népének. Még csak fel sem bosszant a dolog, nem érdel, nincs róla tudomásom. A Roger Rabbit végéről jut eszembe az a jelenet, ahogy a főgenya rettegett firkaeltüntető szupergépe elindul a rajzfilmvilág elpusztítására, de öt másodperc alatt taccsra vágja az ezerszínű éneklő világ forgataga. Hát ilyen esélyekkel lehet kordába szorítani a XXI. század embereit is...

Boldog karácsonyt nektek is!

Szólj hozzá!
Érdekel Éjfél Kapitány többi tudósítása is? Kattints!

Kijárat...

Főoldalra...