Éjfél Kapitány
2008
Love me, love me!
A tavalyi év hedonista "még még még" programja maximálisan sikeres volt, tényleg szinte felhőtlen gyarapodásról, jókedvről és mindenről számolhatnék be. Tényleg csak az a kérdés (már tavaly is ez volt a kérdés), meddig folytatható ez így. Fogalmam sincs, de részemről sokáig akarom folytatni, a végletekig fokozni, és minden kellemetlenséget egy másik kellemessel kompenzálni. Vagy kettővel ;)))
A politika követésével már évekkel ezelőtt leszámoltam, idén pedig azt vettem észre magamon, hogy lassan más globális témákban is érdektelenné válok, olyannyira, hogy már többen is keményen ostoroztak patópáluras hozzáállásomért. Azt mondom, Éjfél Kapitány mindig is következetesen Éjfél Kapitány fog maradni, tekintsétek ezt nyugodtan egyfajta alkotói korszakomnak, ami meglehet, hogy bizonyos nézőpontból meglepő, de ugyanúgy az életmű szerves része, mint az eddigi munkák.
Veszett önkényeztetésemből fel-felpillantva nem tudom nem észrevenni a gazdasági híreket. Aggódni mégsem aggódom különösebben, ahogy minden mást, úgy ezt is túl fogjuk vészelni. Amúgy sem szokásom semmit válságként megélni, én mindenhol csak helyzeteket látok, amelyekből előnyünk is, hátrányunk is származhat. Nagyon remélem, hogy a mostani helyzet rámutat többek között az aktuális magyarországi gazdasági-szisztéma tarthatatlanságára, és gyökeres, de racionális változtatásokra kényszerít minket, különös tekintettel a nyugdíjrendszer, a társadalombiztosítás, és az önkormányzati és államapparátus méretét illetően.
Idei jelmondatomat a Rómeó és Júlia Cardigans féle filmzenéjéből kölcsönöztem, már csak azért is, mert utalni akartam arra, hogy az elképesztően veszett szituációkból lehet kihozni a legtöbbet... LOVE ME, LOVE ME!
Szeress és légy szeretve,
Éjfél Kapitány
Szerinted? Hozzászólhatsz!