2008 nyár
2008 nyár
Irogatni akarok kicsit a nyárról, a dolgokról amiken túl vagyok, meg amik előttem állnak. Veszett ez a világ.
A festők felforgatták a lakás minden zugát, és megtalálták elveszettnek hitt régi papírjaimat és igazolványaimat. Először persze az apámtól elcsaklizott szex és pornóképeket emeltem ki közülük, hogy megelégedetten állapítsam meg, ami régen álom volt, mára valóság lett.
Aztán az igazolványaimra csaptam rá, és szomorúan állapítottam meg, hogy újonc katonaként egyáltalán nem voltam ijesztő (ahogy én emlékeztem) hanem inkább csak kisfiús ;) Nade mára ez is megváltozott, egybehangzó vélemények szerint jót tettek nekem az évek – és ezt magam is aláírom. Ezekkel a kéretlen véleményekkel amúgy piszkosul el vagyok kényeztetve, a rajongókon túl néha még anyukám, sőt Zero ügynök anyukája is felhív, hogy elmondják, tetszett némely cikkem. Megáll az ész!
A lakásfelújítás amolyan megújulás célú projekt volt, kidobni minden régi vacakot, megszabadulni a rossz megszokásoktól, leszámolni mindennel, ami már nem jó. Ennek a hangulatomnak számos felesleges tárgy, lógó vezetékek, régi ablaktáblák, emlékek, és néhány problémás (jobbára üzleti) kapcsolat is áldozatul esett – akaratomnak megfelelően. Egyszerűbb, szebb és hatékonyabb így az élet. Felesleges pazarlás eltűrni a szarságokat, minden percemet úgy akarom élni, hogy elégedett legyek – főleg hogy megengedhetem magamnak. Olyan ütemben változik a világ körülöttem, olyan intenzíven történnek a dolgok, hogy már régen nem ragaszkodom ahhoz a klasszikus kontrollhoz, ahogy régen kézben tartottam, vagy kézben akartam tartani mindent magam körül. Már nem lepődöm meg semmin, nem húzom fel magam semmin, viszont egyre azt keresem, hogy az észvesztően kavargó új helyzeteket hogyan tudom a legkellemesebben megélni. Ki akarom pipálni minden titkos vágyam, ki akarom próbálni milyen úgy ahogy még soha, meg akarom haladni a saját korlátaimat. Sodródom az árral és élvezem.
Idén nyáron például durván barna akarok lenni, "az ember aki semmit sem dolgozik" imidzset szeretnék. A valósághoz ennek persze semmi köze, mert szinte betemet a munka, de hát nem áll tőlem távol az álruha, az imidzsekkel való játék. A Balaton parton is épp a barnuláson dolgoztam, miközben régóta először gondoltam a CPT projekt gyorsítására. Konkrétan kedvem támadt kicsit a megújulás szellemében alakítgatni a főoldalon, megenni egy extra csokis magnumot, elélvezni még a naplemente előtt, és aztán pontosan ezen gondolatok mentél hamar el is feledkeztem a blogról. Pedig itt áll sorban három hosszú és komoly kérdés amire válaszolnom illene, nem is beszélve az állandó külső nyomásról, hogy írjak már, hogy szórakoztassam az enyéimet. Irok persze. Hogyne írnék. Nem tervezek kiszállni. Csak hát, ahogy Joker is mondta miközben nagy műgonddal a jó nőket vágta ki a fényképeiből: "so much to do, and so little time..." Vannak bizonyos prioritások és addikciók.
Jokerrel amúgy is könnyen azonosulok. Stílusos, vidám, színes és karakteres egyéniség, kellő határozottsággal, megfelelő erőforrásokkal, és pompás jónőkkel az oldalán. A legjobb úton vagyok, hogy sötétköpenyes mogorva igazságosztóból lassan vidám hedonista playboy-já változzam.
Hey ho, let's go!